Misur Zsuzsa beszéde 2019 április 28-án Bergen–Belsenben a koncentrációs tábor felszabadításának 74.évfordulóján tartott megemlékezésen

Tisztelt Megjelentek!

Köszönöm Önöknek, hogy a nácizmus magyarországi üldözöttei egyesületének tagjaként felidézhetem a holokauszt magyarországi történéseit és benne személyes sorsomat.

 Ungár Zsuzsa néven1943 februárjában születtem Magyarországon. Édesapámat 1942-ben 35 évesen vitték ki munkaszolgálatosként az orosz frontra több ezer zsidó fiatallal együtt és mi soha nem tudtuk meg, hol pusztult el .Azt sem tudta, hogy megszülettem.

Édesanyámmal és családunk több tagjával együtt Magyarország 1944 március 19-i német katonai megszállása után már májusban Szarvason, egy kis alföldi városban gettóba kényszerítettek. Nagyszülők, nagynénik, nagybácsik és unokatestvérek voltak velem és én voltam köztük a legfiatalabb, mindössze15 hónapos. Következő állomásunk a Szolnok városi gettó volt, a cukorgyár területe, ahol a szabad ég alatt éltünk óriási tömegekkel egy hétig, majd június végén átszállítottak minket Strasshof an der Nordbahn táborába. Szolnokról másnap egy másik vonat Auschwitz-Birkenauba ment. A mi csoportunkat 38 emberrel a morvaországi Frischau-ba szállítottak mezőgazdasági rabszolgamunkásnak.. Nehéz fizikai munka volt korra és nemre való tekintet nélkül,14 éves unokanővérem és a 76 éves dédnagymamám is dolgozott.

Az idénymunka végeztével 1944 december 7-én Strasshof-on keresztül több mint 2000 deportálttal együtt érkeztünk meg Bergen-Belsen koncentrációs táborába.. Bergenben a megalázás,a fázás, az éhezés és a szörnyű betegségek tizedelték a már több mint fél év óta legyengült embereket. Itt halt meg dédnagymamám is.
1945 április elején a tábor egy részét evakuálták. Három vonatot indítottak Theresienstadt felé, mi a másodikra kerültünk. Ezen a vonaton halt meg Soltau-nál nagymamám Bárdos Rózsa 47 évesen , akit a sínek mellett temettek el. Tizenkét napon át tartó gyötrelmes, légitámadást is átélt utazás után csak a mi vonatunk érkezett meg Theresienstadt-ba. Itt halt meg nagyapám , két héttel a felesége után.Theresienstadtban ért bennünket a felszabadulás, május 8-án, amikor odaért az orosz front.
Nagy hálával gondolok édesanyámra és közeli hozzátartozóimra, akik szenvedéseik és félelmeik közepette is megőriztek bennünket gyermekeket az élet számára.
Minden dátumról és adatról pontosan azért beszélhetek Önök előtt, mert egyik nagybátyám, Weiczner Jenő, a rabság kegyetlen körülményei között is naplót vezetett.
Ritka és különleges teljesítménye könyvben is megjelent és a holokauszt fontos dokumentumának számít.

Most pedig engedjék meg, hogy felidézzem azt, hogy mi történt a magyar zsidó honfitársaimmal a holokauszt idején.

Magyarországon a zsidóság többségének az érvényesüléshez 1918 előtt az asszimiláció és a beilleszkedés volt a járható út. 1919 után a magát keresztény-nemzetinek hirdető Horthy-korszakban ezzel ellenkező folyamatok indultak el a zsidókkal szemben: a disszimiláció és kirekesztés. A trianoni békeszerződéssel megkisebbített határok között a Magyar Királyság területén akkor mintegy 400 000 zsidó élt. Számuk 1941-ig , egyes területek visszacsatolásával 725.000 –re emelkedett, ami az ország népességének 5 % -át jelentette. Többségük szívvel-lélekkel magyarnak vallotta magát.
A Horthy-korszak a zsidó lakossággal szemben elsősorban a politikai és faji antiszemitizmus propagandájára épült, ami évről- évre egyre kirekesztőbb lett. 1938 és 1942 között új szakasz kezdődött, ekkor 21 zsidó ellenes törvényt hoztak, ezek között volt egy speciálisan magyar jellegű. Mivel zsidó férfiaknak tilos volt a katonai szolgálat, őket kisegítő szolgálatra, munkaszolgálatra kötelezték 18 és 48 év között. A hadsereg zsidó tisztjeit is megfosztották a rangjuktól.Több helyre irányították őket munkaszolgálatra, de nagyobb részük a szovjet frontra került fegyverzet és megfelelő ruházat nélkül, a túlerő és az orosz tél rengeteg áldozatot követelt közülük.

Magyarországot 75 éve 1944 március 19-én katonailag megszállta Németország.
A megszállók azonnal megkezdték az angol-barát politikusok , a baloldaliak, a zsidó gyárosok, a hitközségi vezetők és befolyásos értelmiségiek összegyűjtését és deportálását. A még fél éven át hatalmon maradt Horthy Miklós kormányzó miniszterelnöknek Sztójay Dömét nevezte ki ,aki Adolf Eichmannal együttműködve szervezte a zsidók gettósítását, majd deportálását.

A német megszállást követő 41. napon indult az első vonat Auschwitz- Birkenau-ba . 57 nap alatt 440 000 embert deportáltak a halálba.

Az első gettót 1944 április 16-án állították fel Kárpátalján, Kelet-Magyrországon. Május 5-án indították az első szerelvényt onnan és 1944 július 6-án hagyta el az utolsó Magyarországot.

Legalább 200 000 magyar közigazgatási alkalmazott, csendőr, rendőr, orvos, bábasszony , tanár, vasúti alkalmazott segédkezett a gettósításban és a deportálásban. Eljárásuk gyorsaságát a magyar társadalom nagy részének támogatása vagy közönye segítette.Több ezer zsidó társunk ilyen gyors és szervezett elhurcolására még a németek sem számítottak.

1944 július 9-e után a vidéki Magyarország területein nem élt már zsidó ember.

Horthy nemzetközi nyomásra leállította a deportálások kiterjesztését Budapestre, ahol csaknem 200.000 zsidó élt máshonnan menekültekkel együtt. Itt
Dávid csillaggal megjelölt házakat hoztak létre , amelyekbe bezsúfolták a teljes zsidó lakosságot. E házakat csak a nap meghatározott időszakában hagyhatták el. Az utcán az életük veszélybe került a különböző kegyetlenkedések miatt.
Az újabb fordulat október 15-én volt, amikor a szélső jobboldali nyilas párt vette át a hatalmat. Vezetője - Szálasi Ferenc - Horthy beleegyezésével lett a miniszterelnök. A zsidó lakosok üldözése egyre kegyetlenebbé vált, újra indultak a deportálások Németország felé. December közepén-végén Bergen- Belsenbe is két vonat érkezett Budapestről. A tél során a nyilaskeresztes alakulatok valóságos embervadászatot folytattak. Az utcán elfogott és a védett házakból összegyűjtött emberek ezreit vitték le a Duna partra és lőtték a jeges folyóba.
Európa utolsó gettóját a Szálasi kormány hozta létre a zsinagóga mögött Budapest VII. kerületében és a szovjet hadsereg szabadította föl 1945 január 18-án. A felszabadítók több ezer temetetlen halottat találtak a gettóban, mégis a németek által megszállt területeken itt élték túl a legtöbben a holokausztot.
Magyarország hosszú és kegyetlen harcok után 1945 április 4-én szabadult fel a fasizmus alól. Szálasit és Sztójayt háborús bűnösként kivégezték.
Feltétlenül meg kell emlékeznünk az embermentőkről, akik életük kockáztatásával védték az üldözötteket. Voltak közöttük magyarok, külföldiek, diplomaták , egyházi személyek, egyszerű emberek. Szeretnék megemlékezni név szerint is a padovai kereskedőről, Giorgio Perlasca-ról , akit idős korában volt szerencsém megismerni Rómában, ahol a férjem nagykövet volt.

Köszönöm Önöknek, hogy együtt emlékezhetünk a Bergen-Belsen-i koncentrációs táborban elpusztult emberekre. A világban tovább él, sőt erősödik az antiszemitizmus, a gyűlöletbeszéd , a felelősök mentegetése. Ezért különösen fontos, hogy megismertessük a fiatalokkal, fiainkkal, unokáinkkal a történéseket, a maguk igaz valóságában, így megelőzvén a történelem meghamisítását.
Eszterházy Péter magyar író szavaival fejezem be: „ El akarjuk-e felejteni a történteket, mint egy rossz álmot, (és ezzel minden szenvedést értelmetlennek és fölöslegesnek mondunk), vagy elfogadni akarjuk, mint az emberi történet, civilizáció nagy traumáját?”

Köszönöm, hogy meghallgattak.