Szolnoki zarándokút 2018. június 17.

Csaknem teljes busznyi utas gyűlt össze a Corvin előtti találkozón. Jó társaság szállt buszra. Egy rövid pihenővel utaztunk tovább Abonyba, ahol egy kellemes vendéglőben már vártak minket finom – előre megrendelt – ebéddel. Minden – Lantos Péternének, Ibikének köszönhetően - pontosan meg volt szervezve. Csaknem teljes busznyi utas gyűlt össze a Corvin előtti találkozón. Jó társaság szállt buszra.

 

Szolnokra érve a helyi hitközség vezetői vártak minket üdítőitallal (nagyon nagy hőség volt) és pogácsával, kávé és tea is volt a választékban. Akik már jártak itt régi ismerősként üdvözölhették Róna Tamás rabbit, a fantasztikus hangú Nógrádi Gergely kántort. A kiszsinagógába vonultunk be, ahol velünk voltak a helyi keresztény egyházak vezetői is. Itt rövid szertartás keretében megkoszorúztuk…. emléktábláját, majd imát mondtunk a szolnoki soáh áldozatainak emlékére a rabbi és kántor közreműködésével. 

Ezután elmentünk a városban lévő új emlékműhöz, amit megkoszorúztunk. A temetőbe is elzarándokoltunk, ahol egy nagyon szép emléket állított fel a helyi hitközség és a város. Itt sokan – zsidó szokás szerint – kavicsokat helyeztek el a márvány emlékműre. 

Tovább utaztunk a cukorgyárhoz, ahol 1944-ben összegyűjtötték a deportálás előtt a zsidókat. Az emléktábla előtt…..Miklós emlékezett az 1944-es eseményekre,ahol ő is itt élte át a borzalmas történéseket. Itt is koszorúztunk.

 

Fontos, hogy emlékezzünk ezekre az eseményekre, nem szabad, hogy az a feledés homályába vesszen a vészkorszak egyetlen epizódja sem, hiszen őseink tragédiájára azért is emlékezni kell, mert nekik már nem lehettek utódjaik.