Beszámoló a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete tagjainak berlini útjáról 2018. július 8-22

Írta: Super User on . Beküldve: Emlékőrzés

Beszámoló a Nácizmus Üldözötteinek Országos Egyesülete tagjainak berlini útjáról
2018. július 8-22

A meghívás előzményei és a csoport

A Maximilian Kolbe Alapítvány (MKW) és a NÜB hagyományos együttműködése keretében 2018. július 8. és 22. között került sor tizenegy tagunk berlini látogatására. A vendéglátók meghívása kifejezetten holokauszt túlélőknek szólt, így a csoportban nyolcan voltunk azok közül, akik – általában gyermekként - koncentrációs táborban , vagy gettóban élték át a vészkorszakot. Köztünk a legidősebb, az 1930-ban született dr. Sasvári István volt, akit Auschwitzba deportáltak és később Mauthausenben szabadult fel. Hárman, mint a túlélőknek már a háború után született feleségei tartottak velünk, de az ő családjaikban is számos áldozatot követelt az üldözés. 

( A csoport tagjait a tájékoztató végén sorolom fel.)

A programról

A látogatás hivatalos programja az ’’ Erholungs- und Begegnungsaufenhalt ’’ ( pihenés és találkozás….) címet viselte, amely azonban nem utalt a csoport jellegére, sajátos összetételére. A program döntő része a régi és az új, immár egyesített Berlin turisztikai szempontú megismertetését célozta, így múzeumokat ( Neues Museum), modern új épületeket ( Főpályaudvar ), hajókirándulást a Spree-n és a Wannsee-n, látogatást a Britzer-parkban,( egy hatalmas botanikus kert ) továbbá két ’’ vidéki ’’ kirándulást, Potsdamba és Brandenburgba. Kifejezetten a zsidóságot, a holokausztot érintő látogatásokat is beillesztettek, így voltunk a Zsidó Múzeumban, az un. Új-zsinagógában, a Holokauszt-emlékműnél, de a berlini zsidóság képviselőivel nem szerveztek semmilyen találkozót . Külön esti kulturális programot sem iktattak be.

Találkozások német egyházi és világi személyiségekkel

berlin 2018 07 22 1

A látogatást a német vendéglátók részéről kiemelt figyelem és szívélyes fogadtatás kísérte. Így fogadott bennünket :
- dr. Matthias Heinrich , Berlin katolikus püspöke
- Peter Weiss, a Kolbe-Alapítvány elnöke, a Bundestag CDU képviselője,
- Andreas Beckermann, , az Együttműködési és Fejlesztési Minisztérium igazgatója,
- dr. Sawsan Chebli, államtikár-asszony , a Berlini Szenátus tagja.
és egy beszélgetés keretében találkoztunk a Kolbe-Alapítvány néhány támogatójával, köztük egy aktív bíróval és egy szociológussal. Ezen utóbbi alkalommal eléggé élesen merültek fel a menekült kérdéssel kapcsolatos problémák, a magyar hivatalos álláspont emberiességi szempontból történő bírálata, amely részünkről is egyetértő válaszra talált.
Ezek a találkozások egyúttal arra is lehetőséget nyújtottak, hogy megfelelő idegenvezetés mellett megtekintsük Berlin és a német kormányzat ikonikus régi és új épületeit, azok művészeti kincseit, kiállításait. Így jártunk az Új- kancelláriában, a Reichstagban, a ’’ Vörös ’’ Városházán és a Berlini Szenátus ( 1945 előtt a porosz parlament ) épületében.
A találkozókon többnyire inkább a csoport tagjai emlékeztek a vészkorszakról, családjuk és saját maguk élettörténetét mondták el. Aktuálpolitikai témák is előkerültek, így a menekültkérdés és a hazai antiszemitizmus problémája. Ezekben a kérdésekben szinte egyértelmű volt, hogy csoportunk tagjai nem osztják a hazai hivatalos kormányzati álláspontot, bár ezt a véleményünket mindig diplomatikusan fogalmaztuk meg.
Dr. Matthias Heinrich katolikus püspök nagy empátiával fogadta élettörténeteinket és határozottan mondta el egyháza törekvését a rasszizmus , az antiszemitizmus minden formájával szemben. Dr.Sawsan Chebli, berlini szenátornő, aki egyébként már Németországban született, de palesztin származású, ismertette azokat a programokat, amelyek az antiszemitizmus elleni fellépést célozzák.

Kapcsolatok a Kolbe-Alapítvánnyal

berlin 2018 07 22 2
Peter Weiss, a Kolbe Alapítvány elnöke a Kancellária egyik különtermében fogadott bennünket és kb. egy órát töltött velünk. Itt is elsősorban csoportunk tagjai mondták el emlékeiket. Az elnök a kollektív emlékezetet erősítő tevékenységükről, a múltért érzett felelősségről és nemzetközi együttműködésükről tájékoztatott, fontosnak ítélve a NÜB-el ápolt kapcsolatot. Rövid válaszként a NÜB és személyesen az elnök köszönetét is tolmácsoltam az eddigi látogatások megszervezéséért, de azt is jeleztem, hogy az egyre korosabbá váló, hosszabb utazásokra már nem vállalkozó holokauszt-túlélők számára mennyire fontosnak tartjuk a Sárváron szervezett gyógy-üdültetések támogatását. Peter Weiss ezt elismerte, de konkrét választ a további támogatásra nem adott. A találkozót követően együtt ebédeltünk és ennek során külön is utaltam arra, hogy szívesen találkoznánk vele Budapesten.

Az út megszervezéséről
A vendéglátók tartalmas programot állítottak össze, azonban , útitársaim többségének egybehangzó véleménye szerint egy ilyen látogatásra egy hét is elég lett volna. A szállás jó színvonalú volt, Berlin- Zehlendorf kerületében az Evangélikus Diakónia-egyesület iskolai kollégiumában , a város központjától kb. 50 perces utazással volt elérhető. Sajnos, a két vidéki kirándulás kivételével utazásainkat kizárólag közforgalmi járművekkel ( autóbusz, S- Bahn, U-Bahn ) szervezték, ami , tekintettel a város-központtól való távolságra, meglehetősen fárasztó volt.
Kísérőink , az Alapítvány önkéntesei voltak, egy tanár-házaspár , Peter és Wilburg Schneider , akik Berlint elég kevéssé ismerték, mivel a svájci határon, a Bodeni-tó mellett egy kisvárosban laktak. Ugyanakkor nagyon szívélyesek és segítőkészek voltak, csakúgy, mint a tolmács, Gelesits Marcell, aki a Veszprémi Egyetemen posztgraduális kurzuson tanul és kiválóan beszélt németül.
Az ellátás részben a szálláson, részben a városban, különböző helyeken történt. A szálláson svédasztalos reggelit és vacsorát kaptunk, korlátlanul biztosítottak italokat, így ásványvizet, üdítőt, sört és kávét. A déli étkezéseknél a kísérőknek limitált keretük volt, de ebből szerényebb étel- és ital-választék mindig kikerült. Utolsó este egy nagyon finom búcsúvacsorát állítottak össze.
Úgy gondolom, hogy útitársaim is osztják azon véleményemet, hogy az út jól sikerült és mindannyiunk számára emlékezetes marad.

Budapest, 2018. július                                                                          dr. Révész Péter.


Az út résztvevői

dr. Földes Tibor és neje dr. Földes Tiborné dr. Groák Veronika
Gellért Gábor és neje Gellért Gáborné szül. Bauer Mária
dr. Révész Péter és neje dr. Révészné dr. Galántai Jolán
Ritter Tibor Pál
dr. Sasvári István és neje Sasváriné Jadits Zsuzsa
dr. Steiner Róbert és neje dr. Steiner Róbertné