Lebovics Imre beszéde az Ungvári Nemzetközi Holokauszt Konferencián

Írta: Super User on . Beküldve: NÜB közéleti tevékenysége

Lebovits Imre holokauszt túlélő vagyok. 1944. május 8-án a járás zsidóságát bekényszerítették a tiszafüredi téglagyárba. A gettó június 8-ai felszámolása előtt, június 3-án vitéz Horváth Kálmán  magyar királyi honvédszázados, önkéntes sorozást tartott. Gyerekek és öregek jelentkeztek munkaszolgálatra. 15 évesen én is jelentkeztem, édesanyám nem tartott vissza, így kerültem el az auschwitzi deportálást. Bevonultunk Jolsvára, (ma Szlovákia) rövid idő múlva a keleti frontra kerültünk. A szovjet csapatok elől folyamatosan visszavonultunk. Kassán nyolcvanunkat vagonba rakva az ausztriai Donnerskirchenben lévő lágerbe kerültem. A kegyetlenségek és a  flekktífusz miatt a 750 munkaszolgálatosból közel 150-200 maradt életben. 1945 áprilisában gyalog mentünk Mauthausenbe és május 5-én szabadítottak fel bennünket az amerikai csapatok. Édesanyámék tízen, édesapámék öten voltak testvérek. A szűkebb családi körből, a szüleimmel együtt, legalább 70 rokonomat ölték meg.

 Nagy nehezen hazakerültem. Felvételt nyertem a Műszaki Egyetemre, ahol végzés után negyven évig dolgoztam. Nyugdíjazásom után kizárólag a holokauszt témakörével foglalkoztam.

Gondolatok a magyar zsidóságról

Az 1867-ben létrejött Osztrák-Magyar Monarchiában egyenjogú lett a magyar zsidóság. Ezt erősítette, hogy az izraelita vallásfelkezet bevett vallás lett a katolikus, a református és az evangélikus vallásfelkezetek mellett. Lényegében megnyílt majdnem minden pálya a zsidók előtt, kivéve a magasszintű állami, bírói, ügyészi és katonai hivatást. De volt kis kapu. A nagytudású és alkalmas zsidóknak megsúgták, hogy természetesen alkalmas és kinevezik,  ha katolizál. Ennek többen eleget is tettek. 

A magyar zsidóság hű állampolgára volt a hazának. Legjobbjai, az élet minden területén az eredményeikkel bizonyították hazaszeretetüket. Reményi Gyenes István: Ismerjük őket című könyve közel 3500 zsidó származású kiválóságot mutat be. A teljesség igénye nélkül ebből bemutatok néhány példát. 

  • Hazai Samu vezérezredes, honvédelmi miniszter, kiváló katona és törvényalkotó volt. 1915-ben a cári csapatok betörtek hazánkba. Hazai miniszter napok alatt 80.000 fős hadsereget hozott létre és Szurmay Sándor tábornokot nevezte ki parancsnoknak. A cári csapatokat 3-4 nap alatt a Kárpátokon túli területre szorították vissza.
  • A magyar gazdaságban meghatározó szerepet játszott a Weisz Manfréd által vezetett Csepel Művek, az Aschner Lipót által irányított újpesti Egyesült Izzó és Richter Gedeon tulajdonában lévő gyógyszergyár. Hálából Aschner Lipótot Mauthausenbe deportálták, de túlélte. Richter Gedeon nem volt ilyen szerencsés, mert 1944. december végén a Dunába lőtték.
  • Osvát Ernő sokoldalú hírlapíró. A Nyugat című folyóirat egyik alapítója. Sok tehetséget - Babics Mihályt,  Móricz Zsigmondot, Illyés Gyulát, Kaffka Margitot - fedezett fel. 
  • Molnár Ferenc színdarabjait 28 nyelvre fordították le. 
  • Neumann János az emberiség jövőjét döntően befolyásoló komputer feltalálója. 
  • Bíró László József találta fel a golyóstollat. 
  • Lukács György a XX. század egyik legnagyobb társadalomtudósa és filozófusa.
  • Hevesy György a radioaktív indikáció kifejlesztője. 1943-ban Nobel-díjat kapott.
  • Erdős Pál a legsokoldalúbb tudósok egyike. A magyar kombinatorikai iskola vezetője. A Wolf – díj birtokosa.  
  • Goldziher Ignác a modern iszlámkutatás megalapozója.
  • Bárány Róbert fülorvos. A szemmozgás idegmechanizmusának felfedezéséért Nobel-díjat kapott.
  • Jászi Oszkár a magyarországi polgári radikalizmus, vezető teoretikusa. A Huszadik Század című lap főszerkesztője, Ady Endre barátja. Tanulmányt írt a nemzetiségi kérdésről és Habsburg-monarchia felbomlásáról.
  • Auer Lipót közel 50 évig volt az orosz zeneélet vezető egyénisége.
  • Goldmark Károly Sába királynője az egész világot bejárta.
  • Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország c. dal zenéjét Vincze Zsigmond szerezte, szövegét Kulinyi Ernő írta. A szélső jobboldal kedvenc dalai közé tartozott.
  • Kabos Gyula neves színész és Bartók Béla zeneszerző 1940-ben az Egyesült Államokba távoztak, mert nem tudták elviselni a Horthy rendszert.
  • Róth Miksa különleges színű és fajtájú üvegek előállítója. Művei: Szent István Bazilika, Zeneakadémia, Országház, Mátyás-templom üvegfestészeti elemei.
  • Moholy-Nagy László a Bauhaus-mozgalom egyik vezetője, fotogram feltalálója. Budapesten főiskolát neveztek el róla.
  • Hajós Alfréd Athénban az első újkori olimpián, 1896-ban 100 és 1200 méteres úszásban szerzett dicsőséget Magyarországnak.
  • Elek Ilona a 1936-os berlini olimpia tőrvívó olimpiai bajnoka. Hitler Amerikából hazahívatta a tőrvívó zsidó Helene Mayert, külön intézkedett, hogy a zsidó lányt vegyék be a német csapatba. A nemzetközi hírű Helene Mayert az ismeretlen Elek Ilona legyőzte. A berlini olimpián a tíz magyar aranyéremből ötöt zsidó származású versenyző nyert meg. 
  • Weisz Richárd a birkózás első magyar aranyérmese. 1919 őszén Horthy különítményesek zsidókat kínoztak meg a Britannia-pincéjében (ma Béke szálló). Weisz Richárd táblát akasztott a nyakába, zsidó vagyok felirattal és elsétált a szálló előtt. A  különítményesek közül, senki sem mert belé kötni.
  • Barna Viktor asztaliteniszező huszonkétszeres világbajnok volt.
  • Polgár László,  irányításával leányai  Zsuzsa, Judit és Zsófi, akik a férfi sakkversenyzők között is megállták a helyüket és nagy sikereket értek el.
Dr, Czeizel Endre orvos professzor, genetikus a magyar zsidó származású Nobel-díjasok, és a magyar zsidó származású matematikus géniuszok családfáját kutatta és kutatási eredményeit könyv alakban megjelentette. 14 Nobel-díjas közül 8 zsidó származású. 14 matematikus zseni közül 13 zsidó származású.

A Horthy-rendszer zsidópolitikája

Az 1931-ben tartott Korona Tanács ülésén az alábbi téma szerepelt. „ A főméltóságú úr szerint a zsidók beözönlése bizonyos összefüggésben van az előbb letárgyalt tüntetésekkel. Csodálatosképpen a legutóbbi kommunista letartoztatásoknál mindig zsidók szerepelnek. ….. …. Zsidó beözönlés észlelhető, különösen a keleti és északkeleti megyékben.”

Részlet Horthy kormányzó Teleki Pálhoz 1940-ben írt leveléből. „A Vitézi Rendbe a legbátrabb és a legjobban dekorált zsidó sem vehető fel. Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem, stb. zsidó kezekben legyen és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azon kívül messze veszélyesebbnek és értéktelenebbnek tartom hazámra nézve a nyilasokat, mint a zsidót. „

Ennek ellenére 1940 őszén a nyilasmozgalom újból erősödni kezdett. A második bécsi döntés után, Horthy Miklós, kormányzó amnesztiában részesítette a szegedi Csillagbörtönben büntetését töltő Szálasi Ferenc nyilas vezetőt. 

1920-tól 1944. március 19-ig súlyos és megalázó törvényeket hoztak a magyar zsidósággal szemben, (zsidótörvények, munkaszolgálat, stb.) de nem fenyegette őket deportálás. 

  1. április 16-án Hitler magához rendelte Horthy kormányzót. Követelte a magyar zsidók deportálását, amit Horthy kormányzó megtagadott.  Horthy magatartásának oka Kállay Miklós miniszterelnök álláspontja, aki már korábban is visszautasította Sztójay Döme, berlini magyar nagykövet ezirányú javaslatait.
  2. március 19.-i német megszállás után Veesenmayer nagykövet javaslata alapján Horthy kormányzó korlátozott hatalommal és jogkörrel a helyén maradt.  Horthy kormányzó Sztójay Döme berlini magyar nagykövetet nevezte ki miniszterelnöknek. Sztójay Döme meggyőződéses náci, Hitler hívő és antiszemita volt. Április 5-től elrendelte a zsidók számára a sárgacsillag viselését, csillagosházakat, majd gettókat létesített. A vidék zsidóságát marhavagonokban deportálták nyolc hét alatt, többségüket az auschwitzi gázkamrákban ölték meg. Horthy kormányzó tudta mi vár a magyar állampolgárságú zsidókra, de nem lépett fel ellene, pedig hatalmánál fogva megakadályozhatta volna. Felmerül a kérdés törvényszerű volt e, hogy a magyar vidék zsidóságát, karnyújtásnyira a szabadságtól, deportálják, és nagyrészüket azonnal megöljék.  Az 1940-től megszállt Dánia, a szövetséges Bulgária, Albánia, Finnország és Románia megtagadta zsidó állampolgárainak deportálását. Románia diktátora, Antonescu marsall, parancsára a megszállt Besszarábiában és Bukovinában a román hadsereg több mint 200 ezer zsidót ölt meg, de Dél-Erdélyben és Romániában nem deportálták a zsidókat. 
Hazánkban a gettósítást és a gettók felszámolását,   a közigazgatási hatóságok, és a csendőrség lelkes és kíméletlen közreműködésével hajtották végre. Közel 450 ezer magyar állampolgárt adtak át egy idegen hatalomnak, akik gázkamrákban megölték őket. 

Már 1940-től a zsidó és zsidó fajú személyek munkaszolgálatra kényszerítése sok halálesettel járt. 1942  március elején az I. hadtestparancsnokságon Horvay Artúr, vezérőrnagy az alábbi parancsot adta ki, hogy hogyan kell bánni a zsidó munkaszolgálatosokkal:

  • „Zsidóval beszélni senkinek sem szabad. Zsidóval csak három lépésről és tanú jelenlétében beszélhetnek.
  • Zsidó csak az úttest közepén járhat, míg a keretbeliek csak a járdán.
  • Zsidókat csak havonta egyszer látogathatnak a legközelebbi hozzátartozói.
  • Csomagot nem kaphatnak.
  • Szigorú levélcenzúrát kell életbe léptetni.
  • Zsidók üzletben nem vásárolhatnak.
  • Legfeljebb 50 pengő lehet náluk.
  • Nem dohányozhatnak, mert a külön kiadott rendelet szerint nem részesülnek cigaretta ellátásban.
  • Zsidók csak a  naponta kiszabott munka maradéktalan elvégzése után kaphatnak enni.”
Muray Lipót alezredes, a nagykátai bevonulási központ parancsnoka az eligazításon a következőket mondta: „Valamennyiüknek van valami a füle mögött. A magyar népet meg kell tisztítani a magukfajta aljas népségtől, akik a haza ellenségei, és akik az ellenséggel cimborálnak. Kimennek Ukrajnába és ott dolgozni fognak. Haza csak az kerülhet, aki becsületes munkával jóváteszi bűneit. Majd a keretlegénységhez fordult. Hallották, hogy kik ezek itt? A maguk kezére lesznek bízva. Ha mennek velük valahová, ezek csak a kosiúton mehetnek. Ezek nem emberek, állatok, kíméletet ne ismerjenek velük szemben. Ha majd kiérnek Ukrajnába, díszítsék fel velük az útmenti fákat! Akasszák csak fel sorban őket, nagy szolgálatot tesznek maguk ezzel a hazának, az emberiségnek, mert ezek az emberek legaljai.”

1943-ban a visszavonuló munkaszolgálatosok közül a beteg, flekktífuszos munkaszolgálatosokat Dorosicsban (Ukrajna) gyűjtötték össze. A magyar zászlóaljparancsnok és a kórházigazgató úgy döntött, hogy a mintegy 460 beteg munkaszolgálatost el kell pusztítani. 1943. április 29-én éjjel a fabarakokat lezárták, majd felgyújtották. A menekülőket a magyar őrség lelőtte, de néhány embernek mégis sikerült túlélni a borzalmakat, így került nyilvánosságra a gyilkosság. A gyilkosok, egy kivételével soha nem lettek bíróság elé állítva. 2005. szeptember 28-án Holló tábornok, Lebovits Imre holokauszt túlélő és az ukrán vezetők felavatták a dorosicsi tömegsír fölé emelt mártíremléktáblákat.  A munkaszolgálat tényszerű feltárása olvasható Karsai Elek: Fegyvertelen álltak az aknamezőkön című kétkötetes könyvében.

  1. október 15-én hangzott el Horthy kormányzó proklamációja. A kiugrási kísérlet elbukott, a nyilasok vették át a hatalmat. Megdöbbentő, de igaz, Horthy kormányzó Szálasi Ferencet nevezte ki miniszterelnöknek, nemzetvezetőnek. A zsidók üldözése és gyilkolása, Dunába lövése  tovább folytatódott. Budapesten gettóba kényszerítették a maradék zsidóságot. A Budapesten tartózkodó Adolf Eichmannt felhívta Hitler és megkérdezte, hogy kell e segítség. A válasz: „Nem kell mein Führer”. Mindenki készséges és segítőkész, különösen Baky és Endre államtitkárok. Eichmann a jeruzsálemi per során kijelentette, a 600.000 magyar zsidó megsemmisítését nem Endre és Baky államtitkárok, hanem a magyar nép támogatásával lehetett csak végrehajtani. 
Részlet Márai Sándor író naplójából: „A finnek, a bolgárok, a románok soha nem rokonszenveztek őszintén a németekkel, a magyar bugris és az úriosztály egy rétege igenis szívből rokonszenvezett. S ugyanazokat a gaztetteket követték el, mint a németek. ….. Csak egyről nem beszélnek a parasztok, a nagyságosok és a méltóságosok arról, hogy mit szenvedtek az orosz városok lakói. Egy esztendővel előtt magyar állampolgárok százezreit rúgták ki a lakásukból, gettókba, téglagyárakba zárták őket, nyolcvanával, leplombált vagonokba préselték, a nyomorult tömeget égő hőségben hat napig utaztatták a lengyelországi deportációs telepek felé. …. S végül az auschwitzi megsemmisítő lágerben a gyerekeket, öregeket gázkamrákban megölték, a munkabírókat egy ideig még dolgoztatták, a lányokat, asszonyokat a kísérleti telepen beoltották betegségekkel.”

Joggal felmerül a kérdés, kik a felelősek 600 ezer magyar állampolgár elpusztításáért. A válasz egyértelmű, Horthy kormányzó, az akkori miniszterelnökök és miniszterelnökségek, nem utolsó sorban a parlamentek, valamint a gyilkosságokat végrehajtó koncentrációs táborok személyzete. Ezen túlmenően felvethető miért nem bombázták Auschwitzot és a többi koncentrációs tábort a szövetségesek.

A Horthy rendszer antiszemita politikájának hatása a felszabadulás után is közvetlenül megjelent. Hazánkban, 1947-48-ban, közel 30 helyen volta zsidóellenes pogromok. Ismeretes, hogy mi történt Miskolcon és Kunmadarason, ahol a deportálást túlélő zsidókat öltek meg. Szembenézés a múlttal csak a Német Szövetségi Köztársaságban történt, hazánkban ez még várat magára.